Mélyen egymás szemébe néztünk és mindent elfelejtettünk, még azt is, hogy korábban rá akartunk gyújtani. Ahogy meredtünk egymásra olyan volt, mintha szavak nélkül beszélgettünk volna. Márió közel hajolt egészen és éreztem a nyakamon a leheletét, majd adott egy lágy puszit is rá. Elöntött a forróság. Lassan és gyengéden csókolgatta a nyakamat felfelé a fejem felé, majd az arcomat, aztán mikor elért a számhoz egy szusszanásnyi szünetet tartott, hogy fokozza a szenvedélyt, ami sikerült is neki. Nem bírtam tovább türtőztetni magam és megcsókoltam. A nyelvemmel végigsimítottam a száját, ami nagyon puha volt, majd a nyelvünk játszott, mint két kölyökkutya. Egymásba gabalyodtak és simogatták egymást. Az érzéki csókok közbe egymás hátát, nyakát, fejét és arcát simogattuk. A levegő izzott körülöttünk. Hosszú percekre megszűnt a külvilág és csak egymásra figyeltünk. A puszta érintése felizgatott és nem tudtam bírni magammal. Mikor abbahagytuk minden porcikám bizsergett és nem néztem máshova, csak mélyen a szemébe.
- Boldog vagy vele? - kérdezte halkan.
- Igen nagyon! - mondtam, miközben lesütöttem a szemem. Az ujjával az államat felemelte, hogy a szemébe nézzek.
- Mi a baj ezzel? Én is nagyon boldog vagyok veled és tisztában vagyok vele, hogy még nem igazán ismerjük egymást, de ezt az akadályt nagyon könnyen leküzdhetjük. Vagy nem csak ez bánt?
- Hát az a baj, hogy nagyon törékeny a szívem és nem sok minden tartja már egyben. Én is nagyon szeretnélek megismerni és együtt lenni veled, de félek, hogy nem megy és akkor.... - az ujját a számra tapasztotta.
- Ne mondj ilyeneket, mert nem tudhatjuk. Lehet, hogy örökké boldogok leszünk egymással, vagy az is lehet, hogy csak rövid ideig járunk, de meg kell próbálni. Azt is megígérhetem neked, hogy soha nem okoznék neked fájdalmat, de legalább próbáljuk meg.
- Igazad van, ha nem adok neki esélyt, akkor meg azon rágódnék.
- Ennek nagyon örülök! - mosolygott és adott a számra egy puszit - Akkor leszel hivatalosan is a barátnőm?
A szemem csillogott a boldogságtól és Márió szemébe meredtem. Gondolkodás nélkül vágtam rá a válaszomat.
- Igen, nagyon szeretnék! - mondtam mindennél boldogabban.
- Akkor már nem csak egy okunk van az ünneplésre. Én amondó vagyok, hogy szívjunk el egy cigit és utána egy kis pezsgő kíséretében táncoljunk egy hatalmasat.
- Ez nagyon jól hangzik, de azért én majd ránézek cigi után gyorsan Vandáékra.
- Rendben... parancsolj szívem - és mosolyogva kínált meg cigarettával.
- Köszönöm! - elvettem egy szálat, amit Márió meg is gyújtott. Már kezdett hűvös lenni. A hold csodásan világított be mindent. Átkaroltuk egymást, a fejünket egymásnak támasztottuk és csodáltuk a kilátást. Csendben elszívtuk a ciginket, már el akartuk éppen dobni, mikor Vanda lépett ki az erkélyre.
- Hát ti itt vagytok? - kérdezte Vanda mosolyogva.
- Persze Vanda! Miért? - lepődtem meg.
- Hát mert már mindenki elment. Fel sem tűnt?
- Nem dehogy! El sem köszöntek.
- Hát puszilnak titeket, csak nem akartak zavarni! - mosolygott Vanda. Széles vigyorral összenéztünk Márióval. Megsimogattam az én drágám vállát és odaléptem barátnőmhöz.
- Ugye jól érezted magad?
- Igen fantasztikus volt az este! - mosolygott Vanda.
- És Andrissal mi volt? - kérdezte Márió mosolyogva.
- Hát rengeteget beszélgettünk, meg hülyéskedtünk.... és - elmosolyodott - azt hiszem szerelmes vagyok!
- Ez nagyon jó hír! - mondtam örömmel tele.
- Viszont én nagyon elfáradtam, úgyhogy elteszem magam holnapra. Jók legyetek! - intett Vanda és már ment is a szobájába.
- Szia jó éjt! - mondtuk egyszerre, majd elmosolyodtunk. Megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne ha Márió itt tudna aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése