3. fejezet

Visszamentünk a vendégekhez és lejjebb halkítottam a zenét, hogy lehessen hallani a köszöntéseket, majd lekapcsoltam a villanyt és kiszaladtam a konyhába. A mélyhűtő legeldugottabb zugából egy gyönyörű túrótortát vettem elő, amit saját kezűleg készítettem titokban meglepetésnek, amíg Vanda dolgozott. Feltűztem a tetejére a 26 szál gyertyát, meggyújtottam és lassan elindultam a szoba felé. Nagyon lassan haladtam, hogy ne aludjon el a láng, amíg beérek a szobába. Amikor az ajtóhoz értem teljes csönd lett és mindenki a tortára fordította a figyelmét. Óvatosan az asztalra helyeztem a hatalmas finomságot.
-Kívánj valamit és fújd el a gyertyákat! - mondta mindenki egyszerre. Vanda pár másodpercig csendben ült a torta felett és gondolkozott, majd egy hatalmas fújással az összes gyertyát elfújta. Mindenki tapsolt és ujjongott, majd egyesével átadták az ajándékokat egy ölelés kíséretében. Rebekától egy gyönyörű fülbevalót kapott, Dalmától pedig három csodaszép pólót, amit már rég kinézett magának Vanda. Lalitól egy üveg névre szóló különleges pezsgőt és Andris Márióval közösen adott ajándékot a barátnőmnek, ami tartalmazott egy üveg vörösbort és egy finom illatú sampon-balzsam szettet. Én a végére tartogattam az ajándékomat, hogy nagyon kíváncsi legyen, meg igazából féltem, hogy tetszeni fog-e neki. Mikor kibontotta felcsillant a szeme és egyből a nyakamba ugrott. Mindenkinek megköszönte még egyszer a meglepetéseket, behozta a piákat és visszahangosította a zenét.
-Kezdődjön a bulíííííííííííííííí! - kiáltotta Vanda. Mindenkinek adtam egy pohár pezsgőt, hogy lehessen koccintani az ünnepelttel. A zene hangos volt, a levegő pedig hűvös és ahogy körbenéztem mindenki táncolt. Nagyon jó volt ezt látni és gondoltam megfogadom Vanda tanácsát. Oda is mentem Márióhoz és kimondtam, ami először az eszembe jutott és közbe közelebb hajoltam hozzá.
-Kérsz még pezsgőt?
-Köszi nem! Még van a poharamban! - válaszolt mosolyogva Márió.
-Jól érzed magad?
-Persze! Jó a zene és nagyon kellemes a társaság! - mondta mosolyogva és sejtelmes hangon.
-Ennek nagyon örülök! - és talpig elvörösödtem.
-Csak az erkélyen, vagy bent is rá lehet gyújtani?
-Idebent is, de a szellőztetés miatt csak a konyhába.
-Nem gond! Kijössz velem?
-Persze! Úgyis én is rá akartam már gyújtani! Gyere velem.
Kimentünk a konyhába, behajtottam az ajtót, hogy tudjunk beszélgetni. Leültünk egymás mellé a székekre és középre tettem a hamutartót. Márió felém nyújtotta a cigis dobozát.
-Megkínálhatlak?
-Elfogadom köszönöm! - mondtam mosolyogva, miközben kihúztam egy szálat. Cigivel a számban kutattam gyújtó után. Márió közelebb csúszott, hogy tüzet adjon és maradt is ebben a közelségben. Nagyon kellemes volt a közelsége és a szívem egyre hevesebben vert. A levegőt is csak kapkodni tudtam, a torkom elszorult és alig bírtam megszólalni.
-Fantasztikus illatod van. Mint egy vattacukor-árusnak - mondta lágyan Márió. Ez nem igazán segített a légzési nehézségeimen, de válaszoltam rá egy hatalmas levegővétel után.
-Köszönöm szépen. Neked is nagyon jó illatod van. Ez Playboy?
-Igen a Malibu. Na és... suliba jársz, vagy már dolgozol?
-Hát már lassan 6 éve dolgozom.
-Az igen! Hány éves is vagy?
-26 múltam és te?
-Én 24 leszek. Ne és mit dolgozol?
-Cukrász vagyok egy közeli cukrászdában.
-Az nagyon klassz. Akkor a szülinapi tortát is te csináltad? Mert nagyon szép lett.
-Óóó köszönöm. Igen én csináltam. Igazából nem volt sok időm megcsinálni, így csak valami egyszerűre gondoltam.
-Ne butáskodj már! Én biztos nem tudnék még csak hasonlót sem csinálni.
-Pedig nem nehéz! - mosolyogtam.
-Majd megtanítasz?
-Ha gondolod, akkor persze - és elnyomtam a cigimet.
-Mi lenne...ha maradnánk még egy kicsit? -kérdezte Márió és a szívem egyre hevesebben vert megint.
-Benne vagyok! -mondtam teljes zavarban.
-Nagyon örülök, hogy kettesben lehetek veled - és közelebb hajolt hozzám - te egy fantasztikus és aranyos lány vagy. Számomra nagyon érdekes és elmondhatatlan az a vonzalom, amit az első perctől kezdve érzek irántad! - a szánk már majdnem egymáshoz ért - Lehet egy személyes kérdésem?
-Mi lenne az? - suttogtam mélyen Márió szemébe nézve.
-Van barátod? - látszódott, hogy alig bírja türtőztetni magát.
-Nincsen.
Amint kimondtam ezt a szavacskát Márió szája az enyémre tapadt. A szemem hirtelen tágra nyílt a meglepődöttségtől, majd lassan lehunytam és átadtam magam az érzéseimnek. Megmagyarázhatatlan forróság öntött el és hatalmas hévvel visszacsókoltam. Átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamat.