2. fejezet

Hazafelé nagyon siettünk, mert a szatyrok rettenetesen nehezek voltak, így az ötperces utat kb. három perc alatt le is rendeztük. A bejárati ajtón belépve azonnal letettük a szatyrokat, mert úgy éreztük, hogy az italok súlya alatt legalább öt centit nyúltak a karjaink. Hamar ki is pakoltunk a hűtőbe, hogy estére optimális és fogyasztható állapotba kerüljenek az italok. Mindent a helyére raktunk, a rágcsálni valót a kamrába, a cigit a hűtő tetejére és a szatyrokat összehajtva a szemetes mellé. Pihenés és erőgyűjtés céljából elszívtunk egy cigit mielőtt nekiláttunk volna a készülődéshez. 
-Tényleg Vanda! Mikor jönnek a vendégek?
-Úgy beszéltem meg velük, hogy délután ötre jöjjenek.
-De ugye tudják, hogy hova kell jönni?
-Persze!
-Kik jönnek? Lesz olyan, akit esetleg nem ismerek?
-Hát jön Rebeka, Dalma, meg Lali. Ja és Lali hozza két haverját is akiket még én sem ismerek.
-Értem - mondtam leplezett izgatottsággal - akkor kell hét pohár. Te menj és fürödj meg, én meg addig elkezdek rendezkedni meg elmosom a poharakat.
-Rendben, de vettem műanyag poharakat, hogy ne történjen baleset.
-Praktikus! Meg így bele sem isznak a más poharába, mert filccel lehet írni rá a neveket!- gondolkoztam hangosan. Elnyomtuk a ciginket és Vanda bezárkózott a fürdőszobába. Tudtam, hogy barátnőmet egy jó ideig ki se lehet robbantani a fürdőből, így alkalmas idő nyílt arra, hogy becsomagoljam az ajándékát. Bementem a szobámba, egyenesen a szekrényemhez és a ruhák közé nyúlva kiemeltem egy dobozkát és egy szatyrot. A szatyorban maradék csomagolópapír, cellux és szalagok voltak, amik még karácsonyról maradtak meg. A dobozka rejtette az ajándékomat Vanda számára, ami nem más volt, mint egy drága parfüm és hozzá illő nyaklánc-karkötő szett.Nagyon halkan csomagoltam, de abba bele se gondoltam, hogy a fürdőben a vízcsobogás minden külső zajt elnyom barátnőm elől. Legalább tíz réteg csomagolópapírt elhasználtam a kis dobozkára, de megérte a fáradságot, mert mindent kárpótol majd a bosszankodás, mire kinyitja Vanda. Gyorsan visszadugtam a ruháim mögé, ahol eddig is volt és nekiálltam a szobámnak. Mivel az enyém volt a legnagyobb helység a lakásban, itt tartottuk a a szülinapi bulit. A párnákat egy kupacba dobáltam, a tetejére hajtogattam a takarómat és a lepedőt, majd az ágyneműtartóba zsúfoltam, hogy ne legyen útba este. Az előszoba szekrényben kerestem terítőt és hozzá illő ágytakarót. Letakartam az ágyat és kivasaltam a terítőt. Eközbe hallottam, hogy Vanda bezárkózott a szobájába. Mikor a terítőt is a helyére tettem, körbenéztem a szekrényben, hogy mibe is legyek este a bulin. Meg is találtam egy testhez simuló fekete egyberuha tárgyában, amit pici rózsaszín szalagok díszítettek. Elővettem hozzá egy rózsaszín babacipőt és a fürdőben át is öltöztem. A hajamat kivasaltam, hogy egészen a fenekemig leérjen. Mikor elkészülve kijöttem a fürdőből Vanda már a szendvicseket csinálta és a rágcsálni valók is a helyükön voltak. Mivel már elmúlt négy óra, behordtuk a szobába a tálakat és a poharakat is. Az asztalon elrendeztük, hogy jól nézzen ki, majd mind a ketten elvonultunk sminkelni. Pár perccel öt előtt már mind a ketten kész voltunk és a fotelba ülve türelmetlenül kémleltük az ajtót. A másodperc mutató a lehető leglassabban vánszorgott előre és pontosan 17:00-kor megszólalt a csengő. Mind a ketten felpattantunk, Vanda szaladt ajtót nyitni, én pedig elsimítottam a ruhámon levőpár gyűrődést és hátradobtam a hajamat. Ahogy nyílt az ajtó, megjelent három ismerős és két ismeretlen arc. Vanda bekísérte a vendégeket a szobába és én is köszöntem, majd bemutatkoztam a két új fiúnak. A zene elindult a barátnőmnek hála és én félénken szóltam a fiúkhoz.
-Sziasztok Tamara vagyok.
-Szia! Én Márió vagyok, ő pedig András. 
-Nagyon örülök - mondtam mosolyogva és közbe le se tudtam venni a szememet Márióról.
-Nagyon jó szórakozást kívánok és örülök, hogy megismertelek, de bocsáss meg beszélnem kell Vandával.
Vandához lépve mosolyogva szóltam a többiekhez.
-Elnézést. de el kell rabolnom a szülinapost egy másodpercre!- és azzal a mozdulattal karon ragadtam Vandát és kihúztam a konyhába.
-Vanda ide figyelj!
-Baj van?
-A szívem a torkomban dobog! Emlékszel az álmomra?
-Amit reggel meséltél?
-Igen az!
-Persze, hogy emlékszem!
-Itt van ez az új srác! Máriónak hívják és teljesen úgy néz ki, mint akit álmomban láttam!
-Ez nagyon durva!
-Hát az! Ráadásul olyan ciki volt! Nem tudtam levenni róla a szememet!
-Akkor menj és beszélgess vele.
-De mit mondjak neki? Nem is ismerem!
-Pontosan ezért kell beszélned vele, hogy megismerd!
-Igazad van! Azt is teszem! Köszönöm! - mondtam és megöleltem Vandát - De előbb bontsunk pezsgőt és odaadjuk az ajándékaidat!