1. fejezet

Sziasztok! Tamara vagyok és az elkövetkező történet életem legbonyolultabb korszakát fogja bemutatni. Mint minden történetet, ezt is a legelején kezdem el.
Egy gyönyörű júliusi nap virradt, már kora reggel őrülten meleg sugarak verődtek be az ablakon.Engem is pontosan ez ébresztett fel. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, de a vakító fény és az este iránti izgalom azonnal kiverte az álmot a szememből.Nyújtózkodtam egy hatalmasat, ami nem volt számomra túl előnyös, mert olyan magas voltam hogy lelógott a lábam ilyenkor az ágyról. Lassan lehúztam magamról a takarót és felültem az ágy szélére. Mikor már nagyjából magamhoz tértem, kimentem a konyhába. A lakótársam és egyben a legjobb barátnőm Vanda már rég ébren volt. Frissen főtt kávéval és reggelivel várt. A kávé isteni illatát, már a folyosóról éreztem és ahogy átfutott az orromon az aroma, máris éreztem, hogy csodálatos lesz ez a nap. Töltöttem magamnak kávét a bögrémbe, rágyújtottam és csoszogva a Vanda melletti székhez közeledtem. Mikor leültem a rádióba megszólalt a kedvenc számunk, amire egyből összenéztünk. Hirtelen felindulásból egy mosoly kíséretében átöleltem Vandát és így szóltam:
- Szép reggelt szülinaposom! Megint egyidősek lettünk!
-Köszönöm szépen! Na és hogy aludtál? 
-Fantasztikusan!- és a mosoly még szélesebb lett az arcomon - El sem hiszed, hogy mit álmodtam!
Vanda izgalmában rágyújtott és tágra nyílt szemekkel, kávét szürcsölve figyelte minden egyes szavamat.
-Egy furcsa, ismeretlen helyen voltam, talán egy parkban és te is ott voltál, meg egy csomó ember. A szülinapodat ünnepeltük. Nem sokat láttam, mert sötét volt, azt hiszem éjszaka. Az emberek arca  beleolvadt teljesen a homályba, kivélve egy emberé... egy srácé. Azt hiszem velünk egyidős lehetett és valami bámulatosan nézett ki. Bemutatkozott, de a nevére sajnos nem emlékszem. Aztán azt vettem észre, hogy már régóta beszélgetünk és táncolunk, pedig zenét nem hallottam. Majd mikor megcsókolt pont felébredtem, de tiszta libabőr voltam. Annyira valóságosnak tűnt az egész. Szerinted ez jelenthet valamit?
-Hát én nem tudhatom, te vagy otthon az ilyen dolgokban, de ha gondolod nézd meg az álmos könyvedben és majd este kiderül minden!- válaszolt Vanda széles mosollyal.
-Igazad van! Meg is nézem azonnal!- és egyből szaladtam a szobámba a könyvespolchoz. Leemeltem az álmos könyvemet és a fotelba huppantam. Hátradobtam a hajam és rövid lapozgatás után meg is találtam.
"Ismerkedés férfival: Szerelem áll a házhoz!"
Ezek a szavak után úgy éreztem, hogy már semmi sem törölheti le a mosolyt az arcomról. Ebben a pillanatban kiabált be Vanda a konyhából.
-Amíg én elmosogatok szedd össze magad, mert még be kell vásárolni estére! 
Hát mondanom se kellett, hogy az arcomon ülő mosoly, inkább gondterhelt grimasszá torzult, mert nagyon korán volt még a vásárláshoz. Felálltam nagy nehezen a fotelből és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Magamra zártam az ajtót, megszabadultam a ruháimtól és felfogtam a hajamat, hogy ne legyen vizes. Beálltam a zuhany alá és máris engedni kezdtem a vizet. Tusolás közben teljesen elmerültem a kókusz illatú tusfürdőtől átjárt párás és forró levegőben. Alaposan lemostam magam. Amikor kész lettem, elzártam a vizet és a tusfürdőt a helyére tettem. A kádból kilépve nyúltam a törölközőm után, ami annyira puha volt, hogy el sem akartam emelni a testemtől. Egy szürke farmert és egy fehér pólót vettem fel, mert kényelmesen akartam érezni magam vásárlás közben. Amint felöltöztem kinyitottam az ajtót, hogy a gőz távozzon a fürdőből és letöröltem a tükröt, hogy láthassam magam. Alaposan fogat mostam és máris indulásra kész voltam. Szóltam is Vandának.
-Kész vagyok. Te hol tartasz?
-Én is kész vagyok. Indulhatunk?
-Persze, csak felveszem a cipőmet.
-Rendben!- válaszolt Vanda és magához vette a kulcsait. A kapun kilépve megcsapott minket a kellemes nyári szellő. Azonnal ki is engedtem a hajam, hogy átjárhassa a friss levegő. Mivel volt egy kis szélmozgás a hajam csikizte a csípőmet. A bolt nem volt messze, így gyalogoltunk. Csendben haladtunk egymás mellett, de én végig az álmomra és arra a fantasztikus fiúra gondoltam. Bárcsak tényleg létezne és megismerhetném! Soha nem engedném el magam mellől. Bár lehet, hogy csak azért gondolom így, mert már rég nem volt egy férfi sem az életemben. Másfél év sajnos hosszú idő és egyedül még hosszabbnak tűnik. Mire feleszméltem már a bolt bejárata előtt voltunk. Az ajtón belépve megcsapott a légkondi hűvös fuvallata és Vanda felé fordultam a legfontosabb kérdéssel.
-Mit kell venni?
-Hát kell sör... pezsgő... valami rágcsálni való, hogy ne legyen senki rosszul.
Láttam hogy Vanda nagyon töpreng, hogy mit kellene még venni, így kisegítettem ötleteimmel.
-Szerintem akkor kellene valami üdítő is.
-Rendben! Akkor vásárlásra fel!- mondta Vanda fennhangon, a kezét magasra tartva. Persze mind a ketten mosolyogtunk. A sorok között sétálva a kocsiba került két üveg pezsgő, egy karton sör, két ásványvíz, két kóla, egy Sangria, három csomag chips és öt zacskó ropi is. Elgondolkozva néztem a kosárba, majd megkönnyebbülten fordultam Vanda felé.
-Azt hiszem meg is vagyunk! Kell még valami?
-Szerintem csak cigi, mert mindent vettem már tegnap.
-Akkor irány a kassza.
Egyből ki is szúrtam egy pénztárat, aminél kevesen voltak és már toltam is oda a kocsit. Amíg a szalaghoz értünk láttam Vandán, hogy fejben átszámolja, hogy körülbelül mennyit is fogunk fizetni. Elégedetten mégis türelmetlenül néztem előre, mert nagyon lassan haladt a sor. Felpakoltam mindent a szalagra és a tetejére helyeztem két szatyrot is. Amikor végre a pénztárhoz értünk megtudtam, hogy mitől volt olyan lassú a sor. Kiderült, hogy pont egy diákot fogtunk ki. Hihetetlennek tűnt, de végre mi következtünk. A pattanásos és fogszabályzós srác lassan bepötyögött mindent, majd udvariasan mosolyogva kérdezte:
-Adhatok még valamit?
-Igen!- válaszoltam -Két doboz cigarettát kérünk.
-Parancsoljatok! Összesen 12.610 forint lesz.
Amíg Vanda fizetett én bepakoltam óvatosan a szatyrokba.