- Egy pillanat és jövök! - mosolygott Márió - Egy perc és itt is vagyok.
Adott egy puszit és kiment a mosdóba. Gyorsan felfrissítettem magam és bekapcsoltam egy kis halk zenét, hogy tudjunk beszélgetni, de ne legyen teljesen csend. Épp pakolásztam egy kicsit, mikor egy víztől hűvös kéz fogta meg a karomat. Felegyenesedtem és megfordultam mosolyogva, mert tudtam, hogy Márió az és abban a pillanatban vadul megcsókolt. Hevesen csókolt, a nyelve gyorsan mozgott és magához szorítva lépkedtünk az ágy felé. Tudtam, hogy túl gyors a tempó, de gyenge voltam és átadtam magam az érzésnek. Az ágyamhoz érve elveszítettem az egyensúlyom és lehuppantam a fenekemre. Márió ezt kihasználva felém kerekedett, lassan hanyatt döntött és mellém feküdt. Közben egy másodpercre sem hagyta abba a csókok szórását. Simogattuk egymást és a gyengeségemen nem segítve fedeztem fel, hogy megfeszülnek teljesen az izmai. Rettentően felizgatott, de hirtelen észbe kapva felnyögtem. Abba hagytuk a csókolózást és Márió mélyen a szemembe nézett.
- Úristen ne haragudj - mondta lihegve.
- Dehogy haragszom. Fantasztikus vagy és az az érzés, amit okozol legszívesebben folytatnám, de közbe tudom, hogy nem szabad semmit sem elsietnünk! Inkább te ne haragudj.
- Ne viccelj. Csak eluralkodott rajtam a vágy, mert annyira szexi vagy. De igazad van nem szabad elsietni. Majd, amikor jónak látjuk, akkor szeretkezünk, mert nem szeretném, hogy azt hidd csak arra kellesz.
- Ez meg sem fordult a fejemben és ennél boldogabb nem is lehetnék. Szó szerint álmaim pasijával fekszem egy ágyban és maximálisan megértjük egymást. Lehetne ennél szebb az élet?
- Ennél már csak akkor lehetne szebb.... nem, ennél nem lehet. Ez mesébe illő dolog.
- Az biztos!
Egymás felé fordulva feküdtünk és folyamatos volt a szemkontaktus. Egy kicsit feküdtünk egymás mellett csendben, majd eszembe jutott valami.
- Iszunk egy kis pezsgőt? - kérdeztem.
- Le akarsz itatni? - mosolygott.
- Lehet... - mondtam széles vigyorral.
- Akkor kérek.
Jó volt látni, hogy belemegy a játékba és olyan, mintha már évek óta ismernénk egymást. Kiöntöttem két pohár pezsgőt, de ezt már rendes pezsgős pohárba, nem műanyagba. Adtam a romantikának, mert ez különleges alkalom volt számomra. Leültünk egymás mellé , átadtam neki a poharat, de mielőtt kortyoltam volna belőle így szólt Márió:
- Kettőnkre! - és előre tartotta a poharat.
- Kettőnkre! - és koccintottam vele! Mind a ketten ittunk egy korty pezsgőt.
- Na és te mivel foglalatoskodsz a hétköznapokban? - kezdeményeztem az ismerkedést.
- Hát én tulajdonképpen a hobbymból élek, vagyis motorokat és robogókat szerelek.
- Ez nagyon érdekes! Akkor szereted is csinálni.
- Persze!
- Neked van valamilyen járgányod?
Márió elnevette magát.
- Igen van két robogóm. Igaz nem ér fel egy nagyon motorral, de én nagyon szeretem őket és a célnak tökéletesen megfelel.
- Legalább kevesebb az esély a balesetre.
- Pontosan, bár nagyon szeretem a sebességet, de ez biztonságosabb.
- Kocsin nem is gondolkoztál még?
- Hát megfordult a fejemben, de azokhoz nem értek, meg a robogóim is a szívemhez nőttek már, így nem cserélném le őket.
- Ez nagyon aranyos! - mosolyogtam - és mihez értesz még?
- Tudok még pár dolgot a számítógépekről, meg úgy általában az ilyen műszaki cikkekhez alapszinten értek.
- Akkor te egy igazi műszaki zseni vagy!
- Azt azért nem mondanám, de értek pár dologhoz. Na és téged mi érdekel?
- Hát mivel cukrász vagyok a munkám az életem, de nagyon szeretek rajzolni és tulajdonképpen a zene az életem! Te milyen zenéket szeretsz?
- Igazából mindent meghallgatok, úgy kimondottan kedvencem nincsen. Na és neked?
- Ezzel én is így vagyok! - mosolyogtam.
- A filmekkel hogy állsz?
- Imádom! Főleg a horror filmeket, de ez nálam kedvfüggő. Szeretem például a vígjátékokat is! Ami nem áll olyan közel hozzám az az akció, de azt is megnézem, ha ajánlja valaki.
- Akkor elég nyitott vagy filmek terén.
- Igen, meg minden értelemben. Szeretem az újdonságokat.
- Én is ilyen vagyok bár én a horrort és az akciót felcserélném! - kuncogott.
- Tényleg... - mondtam elcsukló hangon és kortyoltam egyet a pezsgőből - nincs kedved... esetleg.... itt aludni?
2012. augusztus 29., szerda
5. fejezet
Mélyen egymás szemébe néztünk és mindent elfelejtettünk, még azt is, hogy korábban rá akartunk gyújtani. Ahogy meredtünk egymásra olyan volt, mintha szavak nélkül beszélgettünk volna. Márió közel hajolt egészen és éreztem a nyakamon a leheletét, majd adott egy lágy puszit is rá. Elöntött a forróság. Lassan és gyengéden csókolgatta a nyakamat felfelé a fejem felé, majd az arcomat, aztán mikor elért a számhoz egy szusszanásnyi szünetet tartott, hogy fokozza a szenvedélyt, ami sikerült is neki. Nem bírtam tovább türtőztetni magam és megcsókoltam. A nyelvemmel végigsimítottam a száját, ami nagyon puha volt, majd a nyelvünk játszott, mint két kölyökkutya. Egymásba gabalyodtak és simogatták egymást. Az érzéki csókok közbe egymás hátát, nyakát, fejét és arcát simogattuk. A levegő izzott körülöttünk. Hosszú percekre megszűnt a külvilág és csak egymásra figyeltünk. A puszta érintése felizgatott és nem tudtam bírni magammal. Mikor abbahagytuk minden porcikám bizsergett és nem néztem máshova, csak mélyen a szemébe.
- Boldog vagy vele? - kérdezte halkan.
- Igen nagyon! - mondtam, miközben lesütöttem a szemem. Az ujjával az államat felemelte, hogy a szemébe nézzek.
- Mi a baj ezzel? Én is nagyon boldog vagyok veled és tisztában vagyok vele, hogy még nem igazán ismerjük egymást, de ezt az akadályt nagyon könnyen leküzdhetjük. Vagy nem csak ez bánt?
- Hát az a baj, hogy nagyon törékeny a szívem és nem sok minden tartja már egyben. Én is nagyon szeretnélek megismerni és együtt lenni veled, de félek, hogy nem megy és akkor.... - az ujját a számra tapasztotta.
- Ne mondj ilyeneket, mert nem tudhatjuk. Lehet, hogy örökké boldogok leszünk egymással, vagy az is lehet, hogy csak rövid ideig járunk, de meg kell próbálni. Azt is megígérhetem neked, hogy soha nem okoznék neked fájdalmat, de legalább próbáljuk meg.
- Igazad van, ha nem adok neki esélyt, akkor meg azon rágódnék.
- Ennek nagyon örülök! - mosolygott és adott a számra egy puszit - Akkor leszel hivatalosan is a barátnőm?
A szemem csillogott a boldogságtól és Márió szemébe meredtem. Gondolkodás nélkül vágtam rá a válaszomat.
- Igen, nagyon szeretnék! - mondtam mindennél boldogabban.
- Akkor már nem csak egy okunk van az ünneplésre. Én amondó vagyok, hogy szívjunk el egy cigit és utána egy kis pezsgő kíséretében táncoljunk egy hatalmasat.
- Ez nagyon jól hangzik, de azért én majd ránézek cigi után gyorsan Vandáékra.
- Rendben... parancsolj szívem - és mosolyogva kínált meg cigarettával.
- Köszönöm! - elvettem egy szálat, amit Márió meg is gyújtott. Már kezdett hűvös lenni. A hold csodásan világított be mindent. Átkaroltuk egymást, a fejünket egymásnak támasztottuk és csodáltuk a kilátást. Csendben elszívtuk a ciginket, már el akartuk éppen dobni, mikor Vanda lépett ki az erkélyre.
- Hát ti itt vagytok? - kérdezte Vanda mosolyogva.
- Persze Vanda! Miért? - lepődtem meg.
- Hát mert már mindenki elment. Fel sem tűnt?
- Nem dehogy! El sem köszöntek.
- Hát puszilnak titeket, csak nem akartak zavarni! - mosolygott Vanda. Széles vigyorral összenéztünk Márióval. Megsimogattam az én drágám vállát és odaléptem barátnőmhöz.
- Ugye jól érezted magad?
- Igen fantasztikus volt az este! - mosolygott Vanda.
- És Andrissal mi volt? - kérdezte Márió mosolyogva.
- Hát rengeteget beszélgettünk, meg hülyéskedtünk.... és - elmosolyodott - azt hiszem szerelmes vagyok!
- Ez nagyon jó hír! - mondtam örömmel tele.
- Viszont én nagyon elfáradtam, úgyhogy elteszem magam holnapra. Jók legyetek! - intett Vanda és már ment is a szobájába.
- Szia jó éjt! - mondtuk egyszerre, majd elmosolyodtunk. Megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne ha Márió itt tudna aludni.
- Boldog vagy vele? - kérdezte halkan.
- Igen nagyon! - mondtam, miközben lesütöttem a szemem. Az ujjával az államat felemelte, hogy a szemébe nézzek.
- Mi a baj ezzel? Én is nagyon boldog vagyok veled és tisztában vagyok vele, hogy még nem igazán ismerjük egymást, de ezt az akadályt nagyon könnyen leküzdhetjük. Vagy nem csak ez bánt?
- Hát az a baj, hogy nagyon törékeny a szívem és nem sok minden tartja már egyben. Én is nagyon szeretnélek megismerni és együtt lenni veled, de félek, hogy nem megy és akkor.... - az ujját a számra tapasztotta.
- Ne mondj ilyeneket, mert nem tudhatjuk. Lehet, hogy örökké boldogok leszünk egymással, vagy az is lehet, hogy csak rövid ideig járunk, de meg kell próbálni. Azt is megígérhetem neked, hogy soha nem okoznék neked fájdalmat, de legalább próbáljuk meg.
- Igazad van, ha nem adok neki esélyt, akkor meg azon rágódnék.
- Ennek nagyon örülök! - mosolygott és adott a számra egy puszit - Akkor leszel hivatalosan is a barátnőm?
A szemem csillogott a boldogságtól és Márió szemébe meredtem. Gondolkodás nélkül vágtam rá a válaszomat.
- Igen, nagyon szeretnék! - mondtam mindennél boldogabban.
- Akkor már nem csak egy okunk van az ünneplésre. Én amondó vagyok, hogy szívjunk el egy cigit és utána egy kis pezsgő kíséretében táncoljunk egy hatalmasat.
- Ez nagyon jól hangzik, de azért én majd ránézek cigi után gyorsan Vandáékra.
- Rendben... parancsolj szívem - és mosolyogva kínált meg cigarettával.
- Köszönöm! - elvettem egy szálat, amit Márió meg is gyújtott. Már kezdett hűvös lenni. A hold csodásan világított be mindent. Átkaroltuk egymást, a fejünket egymásnak támasztottuk és csodáltuk a kilátást. Csendben elszívtuk a ciginket, már el akartuk éppen dobni, mikor Vanda lépett ki az erkélyre.
- Hát ti itt vagytok? - kérdezte Vanda mosolyogva.
- Persze Vanda! Miért? - lepődtem meg.
- Hát mert már mindenki elment. Fel sem tűnt?
- Nem dehogy! El sem köszöntek.
- Hát puszilnak titeket, csak nem akartak zavarni! - mosolygott Vanda. Széles vigyorral összenéztünk Márióval. Megsimogattam az én drágám vállát és odaléptem barátnőmhöz.
- Ugye jól érezted magad?
- Igen fantasztikus volt az este! - mosolygott Vanda.
- És Andrissal mi volt? - kérdezte Márió mosolyogva.
- Hát rengeteget beszélgettünk, meg hülyéskedtünk.... és - elmosolyodott - azt hiszem szerelmes vagyok!
- Ez nagyon jó hír! - mondtam örömmel tele.
- Viszont én nagyon elfáradtam, úgyhogy elteszem magam holnapra. Jók legyetek! - intett Vanda és már ment is a szobájába.
- Szia jó éjt! - mondtuk egyszerre, majd elmosolyodtunk. Megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne ha Márió itt tudna aludni.
2012. augusztus 28., kedd
Díj
Köszönöm neked Beaa*1D♥!
1.- 11 dolgot kell mondanom magamról.
2.- A jelölő minden kérdésére válaszolnom szükséges!
3.- 11 kérdést fel kell tennem a jelöltnek.
4.- A díjat tovább kell adni 3 embernek, és linkelni a blogukat.
Magamról:
1.- 21 éves vagyok lassan töltöm a 22-t.
2.- Tőzsgyökeres Budapesti vagyok.
3.- Ez az első blogom amit először egy könyvnek szántam de így valahogy többen olvassák! :D
4.- Imádok zenét hallgatni az a mindenem! ♥
5.- Szüleimmel, hugicámmal és az én drága kutyulimmal Suzy-val élek együtt.
6.- Több mint 3 éve boldog párkapcsolatban élek életem szerelmével! ♥
7.- Példaképem nincsen, mert a sztárok nem biztos, hogy tényleg olyanok, mint amilyennek mutatják magukat.
8.- Ha már 1D akkor Louis Tomlinson! :D ♥
9.- A sulit már lassan 2 éve befejeztem és végeztem, mint pék-cukrász!
10.- Árú feltöltőként dolgozom a szakmámmal szemben!
11.- Kedvenc filmem igazából nincsen mert ami jó az jó! :D
A jelölő kérdései:
1.- Melyik a kedvenc bandád a 1D-n kívül?- Fall Out Boy
2.- Hány éves vagy?- 21
3.- Mióta vagy Directioner?- kb 1 éve.
4.- Melyik a kedvenc tagod a bandából?- Louis Tomlinson.
5.- Mi a legcikisebb dolog ami valaha történt veled?- Amikor általánosban tetszett egy fiú és kecsesen akartam felmenni előtte a lépcsőn, de valahogy nem jött össze, mert megbotlottam és akkorát estem, hogy mindenki rajtam röhögött! :S
6.- Kivel szoktad megbeszélni a sürgős (1D-s) fejleményeket?- Lehet ciki de a hugommal.
7.- Mit szólsz az új pletykához, miszerint El és Louis kapcsolata csak kitalált?- Igazából nem nagyon foglalkoztat.
8.- Mióta vagy Directioner?- kb 1 éve
9.- A legjobb barátnőd is Directioner, akár csak te?- Nincs legjobb barátnőm és róla nem tudom hogy szereti-e!
10.- Melyik a kedvenc országod/városod?- Ciprus
11.- Van háziállatod?- Igen van egy kutyám meg hugomnak van egy hörcsöge! :D
Az én kérdéseim:
1.- Hány éves vagy?
2.- Milyen zenét hallgatsz a legszívesebben?
3.- Mi a kedvenc kajád?
4.- Szeretsz koncertekre járni? Ha igen kién voltál már?
5.- Családi állapotod?
6.- Mi a kedvenc színed?
7.- Hiszel a misztikus lényekben (pl.szellem)?
8.- Melyik országban élnél szívesen?
9.- Melyik sztár bőrébe bújnál 1 napra?
10.- Szeretsz álmodozni?
11.- Inkább a gép előtt ülsz vagy szeretsz mozogni is?
Jelöltjeim:
Ágnes http://iknowlarrystylinson.blogspot.hu/2012/08/latogatas.html
Domi http://mylifewithonedirection.blogger.hu/
2012. augusztus 12., vasárnap
4. fejezet
Történt sajnos egy kis baleset. Hirtelen felnyögtem. Márió a derekamat ölelve elhúzta a fejét és így szólt:
-Jajj ne haragudj, hogy így letámadtalak!
Ne butáskodj, ezzel semmi baj, csak az órád beleakadt a hajamba és húzza.
-Úristen bocsánat! Várj egy percet, kiszedem azonnal csak ne mozdulj, mert nem szeretném megint meghúzni! - pár másodperc múlva - Azt hiszem sikerült. Kár lett volna levágni azt a gyönyörű hajad. De azt hiszem most leveszem inkább az órám - mosolygott.
-Köszönöm és tényleg semmi gond. Sajnos ez az átka a hosszú hajnak. Nem elég, hogy nagyon lassan szárad, de még bele is akad mindenbe. Ezért nem kell levenned az órád.
-Hát igazából nem csak ezért veszem le, hanem, mert mikor veled vagyok nem érdekel az idő.
-Te jó ég! Olyan édes vagy! - és adtam neki az arcára egy puszit. Mikor elemeltem a fejem nyílt a konyhaajtó és megjelent Vanda és Andris. Összenéztünk Márióval.
-Nem táncolunk? - kérdeztem és kacsintottam egyet.
-Ez remek ötlet, gyere menjünk! - mosolygott Márió. Mikor beértünk a szobába pont az egyik kedvenc számom ment. Átkaroltuk egymást Márióval és jobbra-balra lépkedtünk a lassú ritmusra.
-Úgy tűnik, hogy nem csak a számomra volt kedvező ez a nap.
-Ezt hogy érted? - kérdeztem.
-Hát, hogy nem csak mi találtunk egymásra. Vagy tévedek?
-Dehogy, nagyon jól látod. Bár eddig kicsit érdekesen éreztem magam, hogy én boldogabb vagyok, mint a barátnőm a saját szülinapján, de kifejezetten örülök, hogy kettesbe vannak!
-Szóval akkor nem csak én vonzódom hozzád?
-Hát ennek van egy hosszú és érdekes története - mondtam mosolyogva és a vállára hajtottam a fejemet.
-Elárulod nekem? - és közelebb szorított magához. A testem teljesen hozzásimult az övéhez és valami elmondhatatlan érzés volt. A kezemet végigcsúsztattam izmos mellkasán, amin picit feszült az inge. Éreztem minden szívdobbanását és lélegzetvételét. Becsuktam a szemem és megpróbáltam minél részletesebben elmesélni az érzéseimet.
-Hát az egész kb. másfél éve kezdődött. Volt egy barátom, aki 5 évvel idősebb volt tőlem és Ricsinek hívták. Majdnem 2 évig jártunk és nagyon szerettem, csak ő ezt nem így érezte és megcsalt az egyik régi barátnőmmel. Mikor megtudtam teljesen összetörtem. Hónapokig depressziós voltam és nagyon belebetegedtem az elvesztésébe. Utána a munkámnak szenteltem minden időmet, így hamarabb sikerült visszanyernem önmagam és túltettem magam teljesen a történteken. Aztán pár napja furcsa érzésem volt. Olyan, mintha tudtam volna, hogy boldog leszek. Tegnap éjjel pedig egy furcsa, teljesen életszerű álmom volt, amiben te is benne voltál. Nagyon jó volt és jártunk, csak aztán felébredtem és mikor ma délután beléptél az ajtón a szívem úgy kalapált, hogy szinte kiugrott és ez azóta is így van! Amit én irántad érzek, még így ismeretlenül is megmagyarázhatatlan! Bár nagyon kellemes és jó érzés, de azért félek.
-Mitől?
-Hát a csalódástól! A szívem nem tudna elviselni még egyet.
-Én soha nem tennék ilyet veled - és a fejemre hajtotta a fejét - soha nem okoznék neked fájdalmat!
Az érzéseim kuszán kavarogtak a fejemben. Nagyon boldog voltam, de mégis nagyon féltem, hogy ez sem jön össze. Szabályosan rettegtem az érzéstől és a tudattól, hogy fülig szerelmes leszek, de ő nem viszonozza az érzéseimet. Az idő nagyon elszállt, már éjfél is elmúlt és Vandáék még mindig a konyhába voltak.
-Andrisék még mindig a konyhába vannak? - emeltem fel a fejem Márió válláról.
-Én se láttam őket azóta - mosolygott - pedig már úgy rágyújtanék!
-Én is! De van egy ötletem!
-Micsoda?
-Menjünk ki az erkélyre, ne zavarjuk meg Vandáékat!
-Rendben van! Legalább mi is kettesbe lehetünk! Igaz? - mosolygott sármosan.
-Hát persze! De most én kínállak meg!
-Azt nem hagyhatom! Talán majd máskor!
-Na jó! - előrementem és beálltam az erkély sarkába. Kellemes szellő futott végig rajtam és kirázott a jideg. Kicsit bele is remegtem és szerintem ezt Márió is látta, mert hátulról átkarolt. Teljesen felmelegített és én vissza akartam ölelni, ezért megfordultam. Fantasztikus érzés volt a karjaiban lenni.
-Jajj ne haragudj, hogy így letámadtalak!
Ne butáskodj, ezzel semmi baj, csak az órád beleakadt a hajamba és húzza.
-Úristen bocsánat! Várj egy percet, kiszedem azonnal csak ne mozdulj, mert nem szeretném megint meghúzni! - pár másodperc múlva - Azt hiszem sikerült. Kár lett volna levágni azt a gyönyörű hajad. De azt hiszem most leveszem inkább az órám - mosolygott.
-Köszönöm és tényleg semmi gond. Sajnos ez az átka a hosszú hajnak. Nem elég, hogy nagyon lassan szárad, de még bele is akad mindenbe. Ezért nem kell levenned az órád.
-Hát igazából nem csak ezért veszem le, hanem, mert mikor veled vagyok nem érdekel az idő.
-Te jó ég! Olyan édes vagy! - és adtam neki az arcára egy puszit. Mikor elemeltem a fejem nyílt a konyhaajtó és megjelent Vanda és Andris. Összenéztünk Márióval.
-Nem táncolunk? - kérdeztem és kacsintottam egyet.
-Ez remek ötlet, gyere menjünk! - mosolygott Márió. Mikor beértünk a szobába pont az egyik kedvenc számom ment. Átkaroltuk egymást Márióval és jobbra-balra lépkedtünk a lassú ritmusra.
-Úgy tűnik, hogy nem csak a számomra volt kedvező ez a nap.
-Ezt hogy érted? - kérdeztem.
-Hát, hogy nem csak mi találtunk egymásra. Vagy tévedek?
-Dehogy, nagyon jól látod. Bár eddig kicsit érdekesen éreztem magam, hogy én boldogabb vagyok, mint a barátnőm a saját szülinapján, de kifejezetten örülök, hogy kettesbe vannak!
-Szóval akkor nem csak én vonzódom hozzád?
-Hát ennek van egy hosszú és érdekes története - mondtam mosolyogva és a vállára hajtottam a fejemet.
-Elárulod nekem? - és közelebb szorított magához. A testem teljesen hozzásimult az övéhez és valami elmondhatatlan érzés volt. A kezemet végigcsúsztattam izmos mellkasán, amin picit feszült az inge. Éreztem minden szívdobbanását és lélegzetvételét. Becsuktam a szemem és megpróbáltam minél részletesebben elmesélni az érzéseimet.
-Hát az egész kb. másfél éve kezdődött. Volt egy barátom, aki 5 évvel idősebb volt tőlem és Ricsinek hívták. Majdnem 2 évig jártunk és nagyon szerettem, csak ő ezt nem így érezte és megcsalt az egyik régi barátnőmmel. Mikor megtudtam teljesen összetörtem. Hónapokig depressziós voltam és nagyon belebetegedtem az elvesztésébe. Utána a munkámnak szenteltem minden időmet, így hamarabb sikerült visszanyernem önmagam és túltettem magam teljesen a történteken. Aztán pár napja furcsa érzésem volt. Olyan, mintha tudtam volna, hogy boldog leszek. Tegnap éjjel pedig egy furcsa, teljesen életszerű álmom volt, amiben te is benne voltál. Nagyon jó volt és jártunk, csak aztán felébredtem és mikor ma délután beléptél az ajtón a szívem úgy kalapált, hogy szinte kiugrott és ez azóta is így van! Amit én irántad érzek, még így ismeretlenül is megmagyarázhatatlan! Bár nagyon kellemes és jó érzés, de azért félek.
-Mitől?
-Hát a csalódástól! A szívem nem tudna elviselni még egyet.
-Én soha nem tennék ilyet veled - és a fejemre hajtotta a fejét - soha nem okoznék neked fájdalmat!
Az érzéseim kuszán kavarogtak a fejemben. Nagyon boldog voltam, de mégis nagyon féltem, hogy ez sem jön össze. Szabályosan rettegtem az érzéstől és a tudattól, hogy fülig szerelmes leszek, de ő nem viszonozza az érzéseimet. Az idő nagyon elszállt, már éjfél is elmúlt és Vandáék még mindig a konyhába voltak.
-Andrisék még mindig a konyhába vannak? - emeltem fel a fejem Márió válláról.
-Én se láttam őket azóta - mosolygott - pedig már úgy rágyújtanék!
-Én is! De van egy ötletem!
-Micsoda?
-Menjünk ki az erkélyre, ne zavarjuk meg Vandáékat!
-Rendben van! Legalább mi is kettesbe lehetünk! Igaz? - mosolygott sármosan.
-Hát persze! De most én kínállak meg!
-Azt nem hagyhatom! Talán majd máskor!
-Na jó! - előrementem és beálltam az erkély sarkába. Kellemes szellő futott végig rajtam és kirázott a jideg. Kicsit bele is remegtem és szerintem ezt Márió is látta, mert hátulról átkarolt. Teljesen felmelegített és én vissza akartam ölelni, ezért megfordultam. Fantasztikus érzés volt a karjaiban lenni.
2012. augusztus 9., csütörtök
3. fejezet
Visszamentünk a vendégekhez és lejjebb halkítottam a zenét, hogy lehessen hallani a köszöntéseket, majd lekapcsoltam a villanyt és kiszaladtam a konyhába. A mélyhűtő legeldugottabb zugából egy gyönyörű túrótortát vettem elő, amit saját kezűleg készítettem titokban meglepetésnek, amíg Vanda dolgozott. Feltűztem a tetejére a 26 szál gyertyát, meggyújtottam és lassan elindultam a szoba felé. Nagyon lassan haladtam, hogy ne aludjon el a láng, amíg beérek a szobába. Amikor az ajtóhoz értem teljes csönd lett és mindenki a tortára fordította a figyelmét. Óvatosan az asztalra helyeztem a hatalmas finomságot.
-Kívánj valamit és fújd el a gyertyákat! - mondta mindenki egyszerre. Vanda pár másodpercig csendben ült a torta felett és gondolkozott, majd egy hatalmas fújással az összes gyertyát elfújta. Mindenki tapsolt és ujjongott, majd egyesével átadták az ajándékokat egy ölelés kíséretében. Rebekától egy gyönyörű fülbevalót kapott, Dalmától pedig három csodaszép pólót, amit már rég kinézett magának Vanda. Lalitól egy üveg névre szóló különleges pezsgőt és Andris Márióval közösen adott ajándékot a barátnőmnek, ami tartalmazott egy üveg vörösbort és egy finom illatú sampon-balzsam szettet. Én a végére tartogattam az ajándékomat, hogy nagyon kíváncsi legyen, meg igazából féltem, hogy tetszeni fog-e neki. Mikor kibontotta felcsillant a szeme és egyből a nyakamba ugrott. Mindenkinek megköszönte még egyszer a meglepetéseket, behozta a piákat és visszahangosította a zenét.
-Kezdődjön a bulíííííííííííííííí! - kiáltotta Vanda. Mindenkinek adtam egy pohár pezsgőt, hogy lehessen koccintani az ünnepelttel. A zene hangos volt, a levegő pedig hűvös és ahogy körbenéztem mindenki táncolt. Nagyon jó volt ezt látni és gondoltam megfogadom Vanda tanácsát. Oda is mentem Márióhoz és kimondtam, ami először az eszembe jutott és közbe közelebb hajoltam hozzá.
-Kérsz még pezsgőt?
-Köszi nem! Még van a poharamban! - válaszolt mosolyogva Márió.
-Jól érzed magad?
-Persze! Jó a zene és nagyon kellemes a társaság! - mondta mosolyogva és sejtelmes hangon.
-Ennek nagyon örülök! - és talpig elvörösödtem.
-Csak az erkélyen, vagy bent is rá lehet gyújtani?
-Idebent is, de a szellőztetés miatt csak a konyhába.
-Nem gond! Kijössz velem?
-Persze! Úgyis én is rá akartam már gyújtani! Gyere velem.
Kimentünk a konyhába, behajtottam az ajtót, hogy tudjunk beszélgetni. Leültünk egymás mellé a székekre és középre tettem a hamutartót. Márió felém nyújtotta a cigis dobozát.
-Megkínálhatlak?
-Elfogadom köszönöm! - mondtam mosolyogva, miközben kihúztam egy szálat. Cigivel a számban kutattam gyújtó után. Márió közelebb csúszott, hogy tüzet adjon és maradt is ebben a közelségben. Nagyon kellemes volt a közelsége és a szívem egyre hevesebben vert. A levegőt is csak kapkodni tudtam, a torkom elszorult és alig bírtam megszólalni.
-Fantasztikus illatod van. Mint egy vattacukor-árusnak - mondta lágyan Márió. Ez nem igazán segített a légzési nehézségeimen, de válaszoltam rá egy hatalmas levegővétel után.
-Köszönöm szépen. Neked is nagyon jó illatod van. Ez Playboy?
-Igen a Malibu. Na és... suliba jársz, vagy már dolgozol?
-Hát már lassan 6 éve dolgozom.
-Az igen! Hány éves is vagy?
-26 múltam és te?
-Én 24 leszek. Ne és mit dolgozol?
-Cukrász vagyok egy közeli cukrászdában.
-Az nagyon klassz. Akkor a szülinapi tortát is te csináltad? Mert nagyon szép lett.
-Óóó köszönöm. Igen én csináltam. Igazából nem volt sok időm megcsinálni, így csak valami egyszerűre gondoltam.
-Ne butáskodj már! Én biztos nem tudnék még csak hasonlót sem csinálni.
-Pedig nem nehéz! - mosolyogtam.
-Majd megtanítasz?
-Ha gondolod, akkor persze - és elnyomtam a cigimet.
-Mi lenne...ha maradnánk még egy kicsit? -kérdezte Márió és a szívem egyre hevesebben vert megint.
-Benne vagyok! -mondtam teljes zavarban.
-Nagyon örülök, hogy kettesben lehetek veled - és közelebb hajolt hozzám - te egy fantasztikus és aranyos lány vagy. Számomra nagyon érdekes és elmondhatatlan az a vonzalom, amit az első perctől kezdve érzek irántad! - a szánk már majdnem egymáshoz ért - Lehet egy személyes kérdésem?
-Mi lenne az? - suttogtam mélyen Márió szemébe nézve.
-Van barátod? - látszódott, hogy alig bírja türtőztetni magát.
-Nincsen.
Amint kimondtam ezt a szavacskát Márió szája az enyémre tapadt. A szemem hirtelen tágra nyílt a meglepődöttségtől, majd lassan lehunytam és átadtam magam az érzéseimnek. Megmagyarázhatatlan forróság öntött el és hatalmas hévvel visszacsókoltam. Átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamat.
-Kívánj valamit és fújd el a gyertyákat! - mondta mindenki egyszerre. Vanda pár másodpercig csendben ült a torta felett és gondolkozott, majd egy hatalmas fújással az összes gyertyát elfújta. Mindenki tapsolt és ujjongott, majd egyesével átadták az ajándékokat egy ölelés kíséretében. Rebekától egy gyönyörű fülbevalót kapott, Dalmától pedig három csodaszép pólót, amit már rég kinézett magának Vanda. Lalitól egy üveg névre szóló különleges pezsgőt és Andris Márióval közösen adott ajándékot a barátnőmnek, ami tartalmazott egy üveg vörösbort és egy finom illatú sampon-balzsam szettet. Én a végére tartogattam az ajándékomat, hogy nagyon kíváncsi legyen, meg igazából féltem, hogy tetszeni fog-e neki. Mikor kibontotta felcsillant a szeme és egyből a nyakamba ugrott. Mindenkinek megköszönte még egyszer a meglepetéseket, behozta a piákat és visszahangosította a zenét.
-Kezdődjön a bulíííííííííííííííí! - kiáltotta Vanda. Mindenkinek adtam egy pohár pezsgőt, hogy lehessen koccintani az ünnepelttel. A zene hangos volt, a levegő pedig hűvös és ahogy körbenéztem mindenki táncolt. Nagyon jó volt ezt látni és gondoltam megfogadom Vanda tanácsát. Oda is mentem Márióhoz és kimondtam, ami először az eszembe jutott és közbe közelebb hajoltam hozzá.
-Kérsz még pezsgőt?
-Köszi nem! Még van a poharamban! - válaszolt mosolyogva Márió.
-Jól érzed magad?
-Persze! Jó a zene és nagyon kellemes a társaság! - mondta mosolyogva és sejtelmes hangon.
-Ennek nagyon örülök! - és talpig elvörösödtem.
-Csak az erkélyen, vagy bent is rá lehet gyújtani?
-Idebent is, de a szellőztetés miatt csak a konyhába.
-Nem gond! Kijössz velem?
-Persze! Úgyis én is rá akartam már gyújtani! Gyere velem.
Kimentünk a konyhába, behajtottam az ajtót, hogy tudjunk beszélgetni. Leültünk egymás mellé a székekre és középre tettem a hamutartót. Márió felém nyújtotta a cigis dobozát.
-Megkínálhatlak?
-Elfogadom köszönöm! - mondtam mosolyogva, miközben kihúztam egy szálat. Cigivel a számban kutattam gyújtó után. Márió közelebb csúszott, hogy tüzet adjon és maradt is ebben a közelségben. Nagyon kellemes volt a közelsége és a szívem egyre hevesebben vert. A levegőt is csak kapkodni tudtam, a torkom elszorult és alig bírtam megszólalni.
-Fantasztikus illatod van. Mint egy vattacukor-árusnak - mondta lágyan Márió. Ez nem igazán segített a légzési nehézségeimen, de válaszoltam rá egy hatalmas levegővétel után.
-Köszönöm szépen. Neked is nagyon jó illatod van. Ez Playboy?
-Igen a Malibu. Na és... suliba jársz, vagy már dolgozol?
-Hát már lassan 6 éve dolgozom.
-Az igen! Hány éves is vagy?
-26 múltam és te?
-Én 24 leszek. Ne és mit dolgozol?
-Cukrász vagyok egy közeli cukrászdában.
-Az nagyon klassz. Akkor a szülinapi tortát is te csináltad? Mert nagyon szép lett.
-Óóó köszönöm. Igen én csináltam. Igazából nem volt sok időm megcsinálni, így csak valami egyszerűre gondoltam.
-Ne butáskodj már! Én biztos nem tudnék még csak hasonlót sem csinálni.
-Pedig nem nehéz! - mosolyogtam.
-Majd megtanítasz?
-Ha gondolod, akkor persze - és elnyomtam a cigimet.
-Mi lenne...ha maradnánk még egy kicsit? -kérdezte Márió és a szívem egyre hevesebben vert megint.
-Benne vagyok! -mondtam teljes zavarban.
-Nagyon örülök, hogy kettesben lehetek veled - és közelebb hajolt hozzám - te egy fantasztikus és aranyos lány vagy. Számomra nagyon érdekes és elmondhatatlan az a vonzalom, amit az első perctől kezdve érzek irántad! - a szánk már majdnem egymáshoz ért - Lehet egy személyes kérdésem?
-Mi lenne az? - suttogtam mélyen Márió szemébe nézve.
-Van barátod? - látszódott, hogy alig bírja türtőztetni magát.
-Nincsen.
Amint kimondtam ezt a szavacskát Márió szája az enyémre tapadt. A szemem hirtelen tágra nyílt a meglepődöttségtől, majd lassan lehunytam és átadtam magam az érzéseimnek. Megmagyarázhatatlan forróság öntött el és hatalmas hévvel visszacsókoltam. Átkaroltam a nyakát, ő meg a derekamat.
2. fejezet
Hazafelé nagyon siettünk, mert a szatyrok rettenetesen nehezek voltak, így az ötperces utat kb. három perc alatt le is rendeztük. A bejárati ajtón belépve azonnal letettük a szatyrokat, mert úgy éreztük, hogy az italok súlya alatt legalább öt centit nyúltak a karjaink. Hamar ki is pakoltunk a hűtőbe, hogy estére optimális és fogyasztható állapotba kerüljenek az italok. Mindent a helyére raktunk, a rágcsálni valót a kamrába, a cigit a hűtő tetejére és a szatyrokat összehajtva a szemetes mellé. Pihenés és erőgyűjtés céljából elszívtunk egy cigit mielőtt nekiláttunk volna a készülődéshez.
-Tényleg Vanda! Mikor jönnek a vendégek?
-Úgy beszéltem meg velük, hogy délután ötre jöjjenek.
-De ugye tudják, hogy hova kell jönni?
-Persze!
-Kik jönnek? Lesz olyan, akit esetleg nem ismerek?
-Hát jön Rebeka, Dalma, meg Lali. Ja és Lali hozza két haverját is akiket még én sem ismerek.
-Értem - mondtam leplezett izgatottsággal - akkor kell hét pohár. Te menj és fürödj meg, én meg addig elkezdek rendezkedni meg elmosom a poharakat.
-Rendben, de vettem műanyag poharakat, hogy ne történjen baleset.
-Praktikus! Meg így bele sem isznak a más poharába, mert filccel lehet írni rá a neveket!- gondolkoztam hangosan. Elnyomtuk a ciginket és Vanda bezárkózott a fürdőszobába. Tudtam, hogy barátnőmet egy jó ideig ki se lehet robbantani a fürdőből, így alkalmas idő nyílt arra, hogy becsomagoljam az ajándékát. Bementem a szobámba, egyenesen a szekrényemhez és a ruhák közé nyúlva kiemeltem egy dobozkát és egy szatyrot. A szatyorban maradék csomagolópapír, cellux és szalagok voltak, amik még karácsonyról maradtak meg. A dobozka rejtette az ajándékomat Vanda számára, ami nem más volt, mint egy drága parfüm és hozzá illő nyaklánc-karkötő szett.Nagyon halkan csomagoltam, de abba bele se gondoltam, hogy a fürdőben a vízcsobogás minden külső zajt elnyom barátnőm elől. Legalább tíz réteg csomagolópapírt elhasználtam a kis dobozkára, de megérte a fáradságot, mert mindent kárpótol majd a bosszankodás, mire kinyitja Vanda. Gyorsan visszadugtam a ruháim mögé, ahol eddig is volt és nekiálltam a szobámnak. Mivel az enyém volt a legnagyobb helység a lakásban, itt tartottuk a a szülinapi bulit. A párnákat egy kupacba dobáltam, a tetejére hajtogattam a takarómat és a lepedőt, majd az ágyneműtartóba zsúfoltam, hogy ne legyen útba este. Az előszoba szekrényben kerestem terítőt és hozzá illő ágytakarót. Letakartam az ágyat és kivasaltam a terítőt. Eközbe hallottam, hogy Vanda bezárkózott a szobájába. Mikor a terítőt is a helyére tettem, körbenéztem a szekrényben, hogy mibe is legyek este a bulin. Meg is találtam egy testhez simuló fekete egyberuha tárgyában, amit pici rózsaszín szalagok díszítettek. Elővettem hozzá egy rózsaszín babacipőt és a fürdőben át is öltöztem. A hajamat kivasaltam, hogy egészen a fenekemig leérjen. Mikor elkészülve kijöttem a fürdőből Vanda már a szendvicseket csinálta és a rágcsálni valók is a helyükön voltak. Mivel már elmúlt négy óra, behordtuk a szobába a tálakat és a poharakat is. Az asztalon elrendeztük, hogy jól nézzen ki, majd mind a ketten elvonultunk sminkelni. Pár perccel öt előtt már mind a ketten kész voltunk és a fotelba ülve türelmetlenül kémleltük az ajtót. A másodperc mutató a lehető leglassabban vánszorgott előre és pontosan 17:00-kor megszólalt a csengő. Mind a ketten felpattantunk, Vanda szaladt ajtót nyitni, én pedig elsimítottam a ruhámon levőpár gyűrődést és hátradobtam a hajamat. Ahogy nyílt az ajtó, megjelent három ismerős és két ismeretlen arc. Vanda bekísérte a vendégeket a szobába és én is köszöntem, majd bemutatkoztam a két új fiúnak. A zene elindult a barátnőmnek hála és én félénken szóltam a fiúkhoz.
-Sziasztok Tamara vagyok.
-Szia! Én Márió vagyok, ő pedig András.
-Nagyon örülök - mondtam mosolyogva és közbe le se tudtam venni a szememet Márióról.
-Nagyon jó szórakozást kívánok és örülök, hogy megismertelek, de bocsáss meg beszélnem kell Vandával.
Vandához lépve mosolyogva szóltam a többiekhez.
-Elnézést. de el kell rabolnom a szülinapost egy másodpercre!- és azzal a mozdulattal karon ragadtam Vandát és kihúztam a konyhába.
-Vanda ide figyelj!
-Baj van?
-A szívem a torkomban dobog! Emlékszel az álmomra?
-Amit reggel meséltél?
-Igen az!
-Persze, hogy emlékszem!
-Itt van ez az új srác! Máriónak hívják és teljesen úgy néz ki, mint akit álmomban láttam!
-Ez nagyon durva!
-Hát az! Ráadásul olyan ciki volt! Nem tudtam levenni róla a szememet!
-Akkor menj és beszélgess vele.
-De mit mondjak neki? Nem is ismerem!
-Pontosan ezért kell beszélned vele, hogy megismerd!
-Igazad van! Azt is teszem! Köszönöm! - mondtam és megöleltem Vandát - De előbb bontsunk pezsgőt és odaadjuk az ajándékaidat!
-Tényleg Vanda! Mikor jönnek a vendégek?
-Úgy beszéltem meg velük, hogy délután ötre jöjjenek.
-De ugye tudják, hogy hova kell jönni?
-Persze!
-Kik jönnek? Lesz olyan, akit esetleg nem ismerek?
-Hát jön Rebeka, Dalma, meg Lali. Ja és Lali hozza két haverját is akiket még én sem ismerek.
-Értem - mondtam leplezett izgatottsággal - akkor kell hét pohár. Te menj és fürödj meg, én meg addig elkezdek rendezkedni meg elmosom a poharakat.
-Rendben, de vettem műanyag poharakat, hogy ne történjen baleset.
-Praktikus! Meg így bele sem isznak a más poharába, mert filccel lehet írni rá a neveket!- gondolkoztam hangosan. Elnyomtuk a ciginket és Vanda bezárkózott a fürdőszobába. Tudtam, hogy barátnőmet egy jó ideig ki se lehet robbantani a fürdőből, így alkalmas idő nyílt arra, hogy becsomagoljam az ajándékát. Bementem a szobámba, egyenesen a szekrényemhez és a ruhák közé nyúlva kiemeltem egy dobozkát és egy szatyrot. A szatyorban maradék csomagolópapír, cellux és szalagok voltak, amik még karácsonyról maradtak meg. A dobozka rejtette az ajándékomat Vanda számára, ami nem más volt, mint egy drága parfüm és hozzá illő nyaklánc-karkötő szett.Nagyon halkan csomagoltam, de abba bele se gondoltam, hogy a fürdőben a vízcsobogás minden külső zajt elnyom barátnőm elől. Legalább tíz réteg csomagolópapírt elhasználtam a kis dobozkára, de megérte a fáradságot, mert mindent kárpótol majd a bosszankodás, mire kinyitja Vanda. Gyorsan visszadugtam a ruháim mögé, ahol eddig is volt és nekiálltam a szobámnak. Mivel az enyém volt a legnagyobb helység a lakásban, itt tartottuk a a szülinapi bulit. A párnákat egy kupacba dobáltam, a tetejére hajtogattam a takarómat és a lepedőt, majd az ágyneműtartóba zsúfoltam, hogy ne legyen útba este. Az előszoba szekrényben kerestem terítőt és hozzá illő ágytakarót. Letakartam az ágyat és kivasaltam a terítőt. Eközbe hallottam, hogy Vanda bezárkózott a szobájába. Mikor a terítőt is a helyére tettem, körbenéztem a szekrényben, hogy mibe is legyek este a bulin. Meg is találtam egy testhez simuló fekete egyberuha tárgyában, amit pici rózsaszín szalagok díszítettek. Elővettem hozzá egy rózsaszín babacipőt és a fürdőben át is öltöztem. A hajamat kivasaltam, hogy egészen a fenekemig leérjen. Mikor elkészülve kijöttem a fürdőből Vanda már a szendvicseket csinálta és a rágcsálni valók is a helyükön voltak. Mivel már elmúlt négy óra, behordtuk a szobába a tálakat és a poharakat is. Az asztalon elrendeztük, hogy jól nézzen ki, majd mind a ketten elvonultunk sminkelni. Pár perccel öt előtt már mind a ketten kész voltunk és a fotelba ülve türelmetlenül kémleltük az ajtót. A másodperc mutató a lehető leglassabban vánszorgott előre és pontosan 17:00-kor megszólalt a csengő. Mind a ketten felpattantunk, Vanda szaladt ajtót nyitni, én pedig elsimítottam a ruhámon levőpár gyűrődést és hátradobtam a hajamat. Ahogy nyílt az ajtó, megjelent három ismerős és két ismeretlen arc. Vanda bekísérte a vendégeket a szobába és én is köszöntem, majd bemutatkoztam a két új fiúnak. A zene elindult a barátnőmnek hála és én félénken szóltam a fiúkhoz.
-Sziasztok Tamara vagyok.
-Szia! Én Márió vagyok, ő pedig András.
-Nagyon örülök - mondtam mosolyogva és közbe le se tudtam venni a szememet Márióról.
-Nagyon jó szórakozást kívánok és örülök, hogy megismertelek, de bocsáss meg beszélnem kell Vandával.
Vandához lépve mosolyogva szóltam a többiekhez.
-Elnézést. de el kell rabolnom a szülinapost egy másodpercre!- és azzal a mozdulattal karon ragadtam Vandát és kihúztam a konyhába.
-Vanda ide figyelj!
-Baj van?
-A szívem a torkomban dobog! Emlékszel az álmomra?
-Amit reggel meséltél?
-Igen az!
-Persze, hogy emlékszem!
-Itt van ez az új srác! Máriónak hívják és teljesen úgy néz ki, mint akit álmomban láttam!
-Ez nagyon durva!
-Hát az! Ráadásul olyan ciki volt! Nem tudtam levenni róla a szememet!
-Akkor menj és beszélgess vele.
-De mit mondjak neki? Nem is ismerem!
-Pontosan ezért kell beszélned vele, hogy megismerd!
-Igazad van! Azt is teszem! Köszönöm! - mondtam és megöleltem Vandát - De előbb bontsunk pezsgőt és odaadjuk az ajándékaidat!
2012. augusztus 5., vasárnap
1. fejezet
Sziasztok! Tamara vagyok és az elkövetkező történet életem legbonyolultabb korszakát fogja bemutatni. Mint minden történetet, ezt is a legelején kezdem el.
Egy gyönyörű júliusi nap virradt, már kora reggel őrülten meleg sugarak verődtek be az ablakon.Engem is pontosan ez ébresztett fel. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, de a vakító fény és az este iránti izgalom azonnal kiverte az álmot a szememből.Nyújtózkodtam egy hatalmasat, ami nem volt számomra túl előnyös, mert olyan magas voltam hogy lelógott a lábam ilyenkor az ágyról. Lassan lehúztam magamról a takarót és felültem az ágy szélére. Mikor már nagyjából magamhoz tértem, kimentem a konyhába. A lakótársam és egyben a legjobb barátnőm Vanda már rég ébren volt. Frissen főtt kávéval és reggelivel várt. A kávé isteni illatát, már a folyosóról éreztem és ahogy átfutott az orromon az aroma, máris éreztem, hogy csodálatos lesz ez a nap. Töltöttem magamnak kávét a bögrémbe, rágyújtottam és csoszogva a Vanda melletti székhez közeledtem. Mikor leültem a rádióba megszólalt a kedvenc számunk, amire egyből összenéztünk. Hirtelen felindulásból egy mosoly kíséretében átöleltem Vandát és így szóltam:
- Szép reggelt szülinaposom! Megint egyidősek lettünk!
-Köszönöm szépen! Na és hogy aludtál?
-Fantasztikusan!- és a mosoly még szélesebb lett az arcomon - El sem hiszed, hogy mit álmodtam!
Vanda izgalmában rágyújtott és tágra nyílt szemekkel, kávét szürcsölve figyelte minden egyes szavamat.
-Egy furcsa, ismeretlen helyen voltam, talán egy parkban és te is ott voltál, meg egy csomó ember. A szülinapodat ünnepeltük. Nem sokat láttam, mert sötét volt, azt hiszem éjszaka. Az emberek arca beleolvadt teljesen a homályba, kivélve egy emberé... egy srácé. Azt hiszem velünk egyidős lehetett és valami bámulatosan nézett ki. Bemutatkozott, de a nevére sajnos nem emlékszem. Aztán azt vettem észre, hogy már régóta beszélgetünk és táncolunk, pedig zenét nem hallottam. Majd mikor megcsókolt pont felébredtem, de tiszta libabőr voltam. Annyira valóságosnak tűnt az egész. Szerinted ez jelenthet valamit?
-Hát én nem tudhatom, te vagy otthon az ilyen dolgokban, de ha gondolod nézd meg az álmos könyvedben és majd este kiderül minden!- válaszolt Vanda széles mosollyal.
-Igazad van! Meg is nézem azonnal!- és egyből szaladtam a szobámba a könyvespolchoz. Leemeltem az álmos könyvemet és a fotelba huppantam. Hátradobtam a hajam és rövid lapozgatás után meg is találtam.
"Ismerkedés férfival: Szerelem áll a házhoz!"
Ezek a szavak után úgy éreztem, hogy már semmi sem törölheti le a mosolyt az arcomról. Ebben a pillanatban kiabált be Vanda a konyhából.
-Amíg én elmosogatok szedd össze magad, mert még be kell vásárolni estére!
Hát mondanom se kellett, hogy az arcomon ülő mosoly, inkább gondterhelt grimasszá torzult, mert nagyon korán volt még a vásárláshoz. Felálltam nagy nehezen a fotelből és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Magamra zártam az ajtót, megszabadultam a ruháimtól és felfogtam a hajamat, hogy ne legyen vizes. Beálltam a zuhany alá és máris engedni kezdtem a vizet. Tusolás közben teljesen elmerültem a kókusz illatú tusfürdőtől átjárt párás és forró levegőben. Alaposan lemostam magam. Amikor kész lettem, elzártam a vizet és a tusfürdőt a helyére tettem. A kádból kilépve nyúltam a törölközőm után, ami annyira puha volt, hogy el sem akartam emelni a testemtől. Egy szürke farmert és egy fehér pólót vettem fel, mert kényelmesen akartam érezni magam vásárlás közben. Amint felöltöztem kinyitottam az ajtót, hogy a gőz távozzon a fürdőből és letöröltem a tükröt, hogy láthassam magam. Alaposan fogat mostam és máris indulásra kész voltam. Szóltam is Vandának.
-Kész vagyok. Te hol tartasz?
-Én is kész vagyok. Indulhatunk?
-Persze, csak felveszem a cipőmet.
-Rendben!- válaszolt Vanda és magához vette a kulcsait. A kapun kilépve megcsapott minket a kellemes nyári szellő. Azonnal ki is engedtem a hajam, hogy átjárhassa a friss levegő. Mivel volt egy kis szélmozgás a hajam csikizte a csípőmet. A bolt nem volt messze, így gyalogoltunk. Csendben haladtunk egymás mellett, de én végig az álmomra és arra a fantasztikus fiúra gondoltam. Bárcsak tényleg létezne és megismerhetném! Soha nem engedném el magam mellől. Bár lehet, hogy csak azért gondolom így, mert már rég nem volt egy férfi sem az életemben. Másfél év sajnos hosszú idő és egyedül még hosszabbnak tűnik. Mire feleszméltem már a bolt bejárata előtt voltunk. Az ajtón belépve megcsapott a légkondi hűvös fuvallata és Vanda felé fordultam a legfontosabb kérdéssel.
-Mit kell venni?
-Hát kell sör... pezsgő... valami rágcsálni való, hogy ne legyen senki rosszul.
Láttam hogy Vanda nagyon töpreng, hogy mit kellene még venni, így kisegítettem ötleteimmel.
-Szerintem akkor kellene valami üdítő is.
-Rendben! Akkor vásárlásra fel!- mondta Vanda fennhangon, a kezét magasra tartva. Persze mind a ketten mosolyogtunk. A sorok között sétálva a kocsiba került két üveg pezsgő, egy karton sör, két ásványvíz, két kóla, egy Sangria, három csomag chips és öt zacskó ropi is. Elgondolkozva néztem a kosárba, majd megkönnyebbülten fordultam Vanda felé.
-Azt hiszem meg is vagyunk! Kell még valami?
-Szerintem csak cigi, mert mindent vettem már tegnap.
-Akkor irány a kassza.
Egyből ki is szúrtam egy pénztárat, aminél kevesen voltak és már toltam is oda a kocsit. Amíg a szalaghoz értünk láttam Vandán, hogy fejben átszámolja, hogy körülbelül mennyit is fogunk fizetni. Elégedetten mégis türelmetlenül néztem előre, mert nagyon lassan haladt a sor. Felpakoltam mindent a szalagra és a tetejére helyeztem két szatyrot is. Amikor végre a pénztárhoz értünk megtudtam, hogy mitől volt olyan lassú a sor. Kiderült, hogy pont egy diákot fogtunk ki. Hihetetlennek tűnt, de végre mi következtünk. A pattanásos és fogszabályzós srác lassan bepötyögött mindent, majd udvariasan mosolyogva kérdezte:
-Adhatok még valamit?
-Igen!- válaszoltam -Két doboz cigarettát kérünk.
-Parancsoljatok! Összesen 12.610 forint lesz.
Amíg Vanda fizetett én bepakoltam óvatosan a szatyrokba.
Egy gyönyörű júliusi nap virradt, már kora reggel őrülten meleg sugarak verődtek be az ablakon.Engem is pontosan ez ébresztett fel. Hunyorogva nyitottam ki a szemem, de a vakító fény és az este iránti izgalom azonnal kiverte az álmot a szememből.Nyújtózkodtam egy hatalmasat, ami nem volt számomra túl előnyös, mert olyan magas voltam hogy lelógott a lábam ilyenkor az ágyról. Lassan lehúztam magamról a takarót és felültem az ágy szélére. Mikor már nagyjából magamhoz tértem, kimentem a konyhába. A lakótársam és egyben a legjobb barátnőm Vanda már rég ébren volt. Frissen főtt kávéval és reggelivel várt. A kávé isteni illatát, már a folyosóról éreztem és ahogy átfutott az orromon az aroma, máris éreztem, hogy csodálatos lesz ez a nap. Töltöttem magamnak kávét a bögrémbe, rágyújtottam és csoszogva a Vanda melletti székhez közeledtem. Mikor leültem a rádióba megszólalt a kedvenc számunk, amire egyből összenéztünk. Hirtelen felindulásból egy mosoly kíséretében átöleltem Vandát és így szóltam:
- Szép reggelt szülinaposom! Megint egyidősek lettünk!
-Köszönöm szépen! Na és hogy aludtál?
-Fantasztikusan!- és a mosoly még szélesebb lett az arcomon - El sem hiszed, hogy mit álmodtam!
Vanda izgalmában rágyújtott és tágra nyílt szemekkel, kávét szürcsölve figyelte minden egyes szavamat.
-Egy furcsa, ismeretlen helyen voltam, talán egy parkban és te is ott voltál, meg egy csomó ember. A szülinapodat ünnepeltük. Nem sokat láttam, mert sötét volt, azt hiszem éjszaka. Az emberek arca beleolvadt teljesen a homályba, kivélve egy emberé... egy srácé. Azt hiszem velünk egyidős lehetett és valami bámulatosan nézett ki. Bemutatkozott, de a nevére sajnos nem emlékszem. Aztán azt vettem észre, hogy már régóta beszélgetünk és táncolunk, pedig zenét nem hallottam. Majd mikor megcsókolt pont felébredtem, de tiszta libabőr voltam. Annyira valóságosnak tűnt az egész. Szerinted ez jelenthet valamit?
-Hát én nem tudhatom, te vagy otthon az ilyen dolgokban, de ha gondolod nézd meg az álmos könyvedben és majd este kiderül minden!- válaszolt Vanda széles mosollyal.
-Igazad van! Meg is nézem azonnal!- és egyből szaladtam a szobámba a könyvespolchoz. Leemeltem az álmos könyvemet és a fotelba huppantam. Hátradobtam a hajam és rövid lapozgatás után meg is találtam.
"Ismerkedés férfival: Szerelem áll a házhoz!"
Ezek a szavak után úgy éreztem, hogy már semmi sem törölheti le a mosolyt az arcomról. Ebben a pillanatban kiabált be Vanda a konyhából.
-Amíg én elmosogatok szedd össze magad, mert még be kell vásárolni estére!
Hát mondanom se kellett, hogy az arcomon ülő mosoly, inkább gondterhelt grimasszá torzult, mert nagyon korán volt még a vásárláshoz. Felálltam nagy nehezen a fotelből és a fürdőszoba felé vettem az irányt. Magamra zártam az ajtót, megszabadultam a ruháimtól és felfogtam a hajamat, hogy ne legyen vizes. Beálltam a zuhany alá és máris engedni kezdtem a vizet. Tusolás közben teljesen elmerültem a kókusz illatú tusfürdőtől átjárt párás és forró levegőben. Alaposan lemostam magam. Amikor kész lettem, elzártam a vizet és a tusfürdőt a helyére tettem. A kádból kilépve nyúltam a törölközőm után, ami annyira puha volt, hogy el sem akartam emelni a testemtől. Egy szürke farmert és egy fehér pólót vettem fel, mert kényelmesen akartam érezni magam vásárlás közben. Amint felöltöztem kinyitottam az ajtót, hogy a gőz távozzon a fürdőből és letöröltem a tükröt, hogy láthassam magam. Alaposan fogat mostam és máris indulásra kész voltam. Szóltam is Vandának.
-Kész vagyok. Te hol tartasz?
-Én is kész vagyok. Indulhatunk?
-Persze, csak felveszem a cipőmet.
-Rendben!- válaszolt Vanda és magához vette a kulcsait. A kapun kilépve megcsapott minket a kellemes nyári szellő. Azonnal ki is engedtem a hajam, hogy átjárhassa a friss levegő. Mivel volt egy kis szélmozgás a hajam csikizte a csípőmet. A bolt nem volt messze, így gyalogoltunk. Csendben haladtunk egymás mellett, de én végig az álmomra és arra a fantasztikus fiúra gondoltam. Bárcsak tényleg létezne és megismerhetném! Soha nem engedném el magam mellől. Bár lehet, hogy csak azért gondolom így, mert már rég nem volt egy férfi sem az életemben. Másfél év sajnos hosszú idő és egyedül még hosszabbnak tűnik. Mire feleszméltem már a bolt bejárata előtt voltunk. Az ajtón belépve megcsapott a légkondi hűvös fuvallata és Vanda felé fordultam a legfontosabb kérdéssel.
-Mit kell venni?
-Hát kell sör... pezsgő... valami rágcsálni való, hogy ne legyen senki rosszul.
Láttam hogy Vanda nagyon töpreng, hogy mit kellene még venni, így kisegítettem ötleteimmel.
-Szerintem akkor kellene valami üdítő is.
-Rendben! Akkor vásárlásra fel!- mondta Vanda fennhangon, a kezét magasra tartva. Persze mind a ketten mosolyogtunk. A sorok között sétálva a kocsiba került két üveg pezsgő, egy karton sör, két ásványvíz, két kóla, egy Sangria, három csomag chips és öt zacskó ropi is. Elgondolkozva néztem a kosárba, majd megkönnyebbülten fordultam Vanda felé.
-Azt hiszem meg is vagyunk! Kell még valami?
-Szerintem csak cigi, mert mindent vettem már tegnap.
-Akkor irány a kassza.
Egyből ki is szúrtam egy pénztárat, aminél kevesen voltak és már toltam is oda a kocsit. Amíg a szalaghoz értünk láttam Vandán, hogy fejben átszámolja, hogy körülbelül mennyit is fogunk fizetni. Elégedetten mégis türelmetlenül néztem előre, mert nagyon lassan haladt a sor. Felpakoltam mindent a szalagra és a tetejére helyeztem két szatyrot is. Amikor végre a pénztárhoz értünk megtudtam, hogy mitől volt olyan lassú a sor. Kiderült, hogy pont egy diákot fogtunk ki. Hihetetlennek tűnt, de végre mi következtünk. A pattanásos és fogszabályzós srác lassan bepötyögött mindent, majd udvariasan mosolyogva kérdezte:
-Adhatok még valamit?
-Igen!- válaszoltam -Két doboz cigarettát kérünk.
-Parancsoljatok! Összesen 12.610 forint lesz.
Amíg Vanda fizetett én bepakoltam óvatosan a szatyrokba.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)